Programozók. A szó hallatán a legtöbben egy szemüveges, szakállas pasira gondolnak, aki kockás ingben ül a gép előtt egész nap és éjjel, és kávét vedel. Nem lenne igazságos azt mondani, hogy nincs ennek némi alapja, de ettől azért jóval árnyaltabb a kép.
A sztereotípiák nagyon be tudják szűkíteni az ember látásmódját, így jobb egy kicsit mögéjük nézni, ítélkezés nélkül.
(Szendrei Veronika és Pasztuhov Dániel, a StudiCore Kft. tulajdonosainak tollából).
Sztereotípia 1.
A programozók egész nap a gép előtt ülnek.
Nos ezt nem tagadjuk. Mivel a munkavégzés alapvető eszköze a számítógép, így nagyrészt a gép előtt ülve telik az idő. De gondoljunk csak bele, hogy például egy újságíró, építész vagy pénzügyi szakember mit is csinál. A gép előtt ül. Vagy meetingen ül. Ez nincs másképp a programozóknál sem, szóval a fenti állítás a 21. század nagyon sok szakmájára igaz lehet. (SzV)
Sztereotípia 2.
A programozók megjavítják a Windowst, ha elromlik.
Az egyik szarkasztikus, programozói fórumokban, csoportokban időről időre megjelenő vicc témája ez. Nos, ahogyan az építész sem feltétlenül ért a fűtésszereléshez, a genetikus sem végez agyműtétet, és a cukrász sem feltétlenül szakács, úgy a programozó sem (feltétlenül) tudja, mi a baja a Windowsodnak (pláne, ha a hibát úgy írja le valaki, hogy “valamit kiír”… mintha az orvosnak azt mondaná, hogy “Doktor úr! Valami fáj.”)
A Windows-javítás egy másik szakma.
Valójában egész szakmacsoport foglalkozik azzal, hogy az informatikai rendszerek üzemeljenek: van, aki a hálózatokkal foglalkozik, van, aki a szervereket tartja karban, van, aki az asztali számítógépeket és laptopokat, van, aki az adatbázisok megfelelő működéséért felelős. Egy emberen belül persze keveredhet több szakma tudása, de ritka az, hogy ő egyben szoftverfejlesztő/programozó is.
A szoftvermérnök/szoftverfejlesztő/programozó az az ember, ami munkájának gyümölcseként elkészül az új vagy továbbfejlesztett program. Vannak, akik megkülönböztetik az egyes kifejezéseket, de ennyire belemenni semmiképpen nem kell nekünk.
Ha már itt tartunk: ami a szoftverfejlesztés kapcsán elhatárolódik az előbbi fogalmaktól, az a tesztelő, aki ellenőrzi a programokat, hibákat keres benne. A trend az, hogy a program használatával való (manuális) tesztelés egyre ritkább, és az olyan programok fejlesztése, ami teszteli a készülőt, viszont egyre gyakoribb, szóval a tesztelő lassan-lassan besorolható lesz a fejlesztői szakmák alá. Szóval manapság a tesztelő is jó, ha megtanul rendesen programozni. (PD)
Sztereotípia 3.
A programozók antiszociálisak, sosem beszélnek emberekkel.
Ha megfordítjuk a dolgok, akkor az is lehet, hogy olyan emberek mennek programozónak, akiknek nem túl nagy a szociális igényük. Programozók is dolgoznak csapatban, kell kommunikálniuk ügyfelekkel, egymással, és nem árt, ha ezt a megfelelő módon teszik. Mindezek mellett azonban vitathatatlan, hogy a programozóknak például sajátos a humoruk, amit nem mindenki ért némi háttértudás nélkül.
De a fentiek nem jelentik feltétlenül azt, hogy antiszociálisak lennének, mint ahogyan pl. a könyvelők sem csak cingár, szemüveges 50-es nők lehetnek…
https://www.youtube.com/watch?v=q-7l8cnpI4k (SzV)
Sztereotípia 4.
A programozók ápolatlan külsejű, zseniális, fiatal férfiak.
Kezdjük visszafelé: nem, nem csak fiatal férfiak – ha beírod a google-be hogy "computer programmers" elég sok hölgy képe fog megjelenni, pl. Ada Lovelace, Grace Hopper, Jean Bartik, Betty Holberton, stb.
Ha nem is zsenialitás, de gondolkodás kell hozzá. Az alapvető logikai készségek sokkal több emberben ott vannak, mint gondolnánk. Érdemes kipróbálni!
Az ápolatlan viszont csak annyira törvényszerű, mint például a közgazdászoknál, azaz egyáltalán nem.
Sara Haider, a Google-nél dolgozott sokáig, részt vett a Vine app fejlesztésében, ma a Twitternél dolgozik.
További példák:
http://clickmesoft.blogspot.hu/2015/02/10-most-good-looking-and-famous.html
https://www.thecrazyprogrammer.com/2014/02/the-top-5-sexiest-female-programmers-in-the-world.html
http://www.businessinsider.com/top-15-sexiest-programmers-2012-2012-5?op=1/#w-check-out-last-years-sexpots-16
(SzV)
Sztereotípia 5.
Csak akkor kell programozni tudni, ha programozó akarsz lenni.
A 21. században alapvető készséggé vált a számítógép-használat, a gyerekek már digitális bennszülöttek, akik tablettel a kezükben nőnek fel. Ömlik az információ és a digitális tartalom, ami mögé – természetes kíváncsiságtól vezérelve – egyre többen szeretnének belesni. A programozás a konkrét használhatóságán túl egy olyan gondolkodásmódot ad, ami segít navigálni a világban. Svédország, Nagy-Britannia, Finnország már általános iskolában oktat programozást, nem véletlenül.
(A programozás számos olyan agyi területet is fejleszt és aktívan tart, ami akár az Alzheimer vagy a demencia megelőzésében is segíthet.)
Kicsit konkrétabban nézve a dolgokat, nagyon nagy szükség van olyan emberekre, akik például az ügyfelekkel tartják a kapcsolatot és tolmácsolják azt a fejlesztők felé, vagy épp fordítva. Egy ilyen egyeztetés borzalmasan nyakatekert tud lenni, ha az, aki az ügyféllel tárgyal nem ért a programozáshoz, és olyan dolgokat vállal el, amit (adott keretek között) nem lehet kivitelezni. Ez olyan, mintha a felszolgáló nem tudná, hogy mi van étlapon és osztriga rendelést adna a konyhára egy magyaros étteremben…
Digitális bevándorlókról bővebben: https://www.marcprensky.com/writing/Prensky%20-%20Digital%20Natives,%20Digital%20Immigrants%20-%20Part1.pdf
Gyerekek és a programozás, bővebben:
https://www.ted.com/talks/thomas_suarez_a_12_year_old_app_developer
https://www.ted.com/talks/mitch_resnick_let_s_teach_kids_to_code
https://www.ted.com/talks/linda_liukas_a_delightful_way_to_teach_kids_about_computers
https://www.youtube.com/watch?v=FpMNs7H24X0
(SzV)
Sztereotípia 6.
Nagyon sok matek kell.
A programozás nem matematika. Az tény, hogy itt is számok vannak, (meg betűk is – mégsem irodalom) és, hogy szükséges a logikus gondolkodás ahhoz, hogy valaki jó programozó lehessen, de nem magas szintű matematikáról beszélünk, inkább csak alapokról, mint pl. a számrendszerek vagy egyszerű algebra.
A már korábban is említett kutatás alapján a programnyelvek ismerete sokkal inkább hasonlít arra, mint amikor egy idegen nyelvet beszél az ember. Ugyanolyan mesterséges nyelv, mint az eszperantó, csak épp gépekkel lehet vele kommunikálni.
(SzV)
