Sok embernek az új év egyben az újévi fogadalmak korszaka: most majd lefogynak, leszoknak a dohányzásról, több időt töltenek a családdal - vagy éppen megtanulnak programozni.

Ha ilyenkor mész be egy edzőterembe, akkor nagy zsúfoltságot találsz, ha februárban-márciusban, akkor már jóval kevesebb az ember.

Ebben a bejegyzésben összeszedtem néhány szempontot, amivel az újévi fogadalmad - pl. megtanulsz programozni - sikeresebb lehet. És ha esetleg nem januárban olvasod ezt a cikket, tudd, hogy bármikor dönthetsz úgy, hogy megváltoztatod az életed és új dologba kezdesz, nem kell vele megvárni a következő év elejét.

Nézzük előbb, hogy mit lehet az újévi fogadalomszerű vállalások kapcsán elrontani.

Mit lehet elrontani?

1. A fogadalmad túl általános, azaz pl. "Megtanulok programozni.", akkor azt célszerű pontosítani. A programozás ugyanis olyan, mint egy művészeti ág vagy egy harcművészet: nincs olyan, hogy befejeztem, kész van, megtanultam. Folyamatos finomítás, folyamatos fejlődés, folyamatos gyakorlás. Egy sok danos fekete öves karatemester is folyamatosan gyakorolja a mozdulatokat, a világhírű zongoristák is naponta több órát játszanak a hangszerükön... pedig rájuk aztán tényleg azt lehet mondani, hogy megtanultak valamit. A programozás is ilyen: egy életet eltölthetsz azzal, hogy folyamatosan fejlődsz benne.
   Javaslom, hogy inkább kézzel foghatóbb célt tűzz ki magad elé, mondjuk, hogy elvégzem ezt vagy azt a tanfolyamot.
2. Egy másik veszélyes fogadalom az, ami aktivitásra, időmennyiségre vonatkozik, pl. a "Mostantól napi 5 órát programozással töltök."
   Több veszélyt is rejt:
   1. egyrészt, ha a tavalyi állapotodat nézzük, akkor is elment valahogy a nap 24 órája, ráadásul a legnagyobb része valamilyen szokásos cselekvéssel: elmenni a gyerekekért az oviba, suliba, Facebookozni, dolgozni... kinek mivel. Ha ebbe bele akarsz szorítani 5 óra programozást, akkor 5 órányi tevékenységet ki kell venni. Vajon mit tudsz elhagyni és az mekkora erőfeszítés?
   2. Másrészt kezdő futók szoktak ehhez hasonló fogadalmakat tenni: "Minden nap futok 10 kilométert." Futásban a pihenés is része a felkészülésnek, különben könnyen túlfárasztod magad (túledzettség állapota), így ha teljesen nulláról kezded el, akkor jobb, ha inkább heti 3 alkalommal indulsz, aztán ha úgy érzed, hogy megy, akkor lehet többet foglalkozni vele. Célszerű magaddal szemben reális elvárásokat támasztani.
      Ha már itt tartunk, a programozás esetében inkább úgy szervezd a tanulást, hogy egyszerre több időt szánj rá, minthogy sokszor keveset.
   3. Harmadrészt egy olyan vállalásba, ami arról szól, hogy minden nap csinálsz valamit, könnyű "belehibázni", azaz ha kimarad egy nap, akkor azt kudarcként élheted meg, míg a sikerhez csakis a 100%-os teljesítmény vezet. Egy nehéz cél esetén ez megrendítő tud lenni, és sok ember az első kihagyott nap (szabadság napjai, Karácsony, a gyerek beteg lett,...) után abbahagyja az egészet, hogy "ááá, ez nekem nem megy." - pedig csak az önmagukkal szemben támasztott elvárások voltak irreálisak.
   4. Negyedrészt az, hogy "5 órát programozok naponta" az egy részcél ahhoz, hogy elérj valamit, ami nagyobb, lényegesebb és fontos: mondjuk az, hogy programozó akarsz lenni és egy cégnél akarsz dolgozni. Ha a részcélhoz ragaszkodsz, azaz a napi 5 óra programozáshoz, akkor nem engeded meg magadnak, hogy olyan dolgokat is megtegyél, ami a részcélba nem fér bele, de a valós, mögöttes cél szempontjából fontos: pl. hogy egy napot azzal tölts, hogy utánanézz a lehetőségeknek, vagy hogy egy-két napot arra fordíts, hogy a CV-det rendbetedd, vagy egyáltalán utánajárj, milyen a jó CV. Fontos kérdés, hogy a vállalásod oda vezet-e el, ahova el akarsz jutni?
   5. Ötödrészt nincs benne határidő: meddig programozol napi 5 órát? Nyárig? Karácsonyig? Egész életedben? - ez utóbbi meglehetősen hosszú idő. :-)
   Én azt javaslom, hogy tűzz ki valamilyen kézzel fogható, mérhető célt, és kérdezd meg minden nap, hogy vajon ma mi lenne a legjobb, amit tehetnék, hogy elérjem a célomat. A konkrét és mérhető célokról később.
3. Lehet, hogy az ember szétaprózza a figyelmét: egyszerre akar lefogyni, leszokni a dohányzásról, produktívabb munkaerő lenni, programozóvá válni, és még több időt is tölteni a családdal. Megértem a szándékot - az ember vágyja mindezen dolgokat, és szeretné, hogy mindezek megvalósuljanak minél hamarabb, az újév pedig jó alkalom arra, hogy elképzeljünk egy szebb jövőt. A megvalósítás már sokkal kevésbé fennkölt, és általában kudarcba fullad: egy-két hétig még tartható, majd ezt követően a legtöbb, magát túlvállaló ember visszatér a régi kerékvágásba. Jobb lett volna fókuszálni. Ha az ember fókuszál, azaz mondjuk minden szokásának átalakítására egy-egy külön hónapot szentel, amikor csak erre koncentrál (ahogyan Leo Babauta: A kevesebb ereje c. könyvében is írja), akkor egy év alatt 12 szokást is meg lehet változtatni, míg ha mindet egyszerre akarja, akkor leggyakrabban egyet sem fog.
4. Nem vállal érte felelősséget. Nagyon sok ember úgy működik, hogy a külső kényszerítő erő jobban működik, mint a belső elhatározás. Használd ki ezt a tulajdonságot! Ha elhatároztál valamit, mondd el olyanoknak, akik előtt "égő" lenne meggondolnod magad... vagy oszd meg a Facebook-on. Fizesd be a teljes tanfolyamot, hiszen akkor talán kevésbé hagyod elúszni majd a pénzed.
5. Más emberektől függő célokat találsz ki. A sportpélda sokszor érthetőbb: Az, hogy megnyered-e a Boston Maratont, az két dologtól függ: te milyen időt futsz és attól, hogy a többi futó milyen időt fut. Ezek közül csak arra van hatásod, hogy a te időd milyen lesz (és még ez sem 100%): mennyire sikeresen készültél és milyen formában vagy a verseny napján. Ha viszont az a célkitűzés, hogy 3 órán belül futod le a távot, az csak és kizárólag rajtad fog múlni.

Hogyan csináljam?

Ha egy kicsit elkezdesz olvasgatni az interneten célkitűzés témában, biztosan hamar találkozol a S.M.A.R.T. célokkal.

Mit jelent ez a rövidítés?

S és M - specifikus (specific) és mérhető (measurable), azaz konkrét vagy a célkitűzésben, ellentéte annak, hogy "megtanulok programozni" és mérhető célt tűzöl ki magad elé. Számomra a kettő kicsit összefolyik, nekem az elég specifikus, amit tudok mérni is, eldönteni egy adott időpillanatban, hogy teljesült-e vagy sem.

A - elérhető (achievable) - bár mérhető az, hogy 100 méter magasra ugrani, de nem igazán elérhető segédeszközök nélkül

R - releváns (relevant) - röviden úgy fogalmaznám, hogy magadénak érzed. Ha nem te találtad is ki, olyan mértékig egyet értesz vele, mintha te lettél volna az értelmi szerző

T - időben korlátozott (time-boxed) - van olyan határideje, ami motivál arra, hogy most energiát tegyél bele, azaz ami segít a halogatás leküzdésében... amitől egy kicsit felmegy a pulzusod.

Ilyen például: "2018. július 10-ig befejezem a ... online tanfolyamot."

• Specifikus és mérhető: egyértelműen eldönthető, hogy hol jársz a képzésben (mérhető) és egyértelműen eldönthető, hogy teljesítetted-e vagy sem (elfogadták-e a záró feladatodat vagy sem).
• Elérhető, hiszen ilyen tanfolyamokat már sokan végigcsináltak.
• Releváns, hiszen ha nem érdekelne a programozástanulás, ezt a cikket sem olvastad volna el.
• Időben korlátozott: van határideje, bár ez esetben megfogalmaznék részcélokat is, mondjuk kéthetieket, hogy mikorra melyik fejezetig szeretnél eljutni.

Segédeszközök

Hadd említsek néhány dolgot, ami még segítségül szolgál a folyamatban.

1. Írd le!

Két iskola van ezzel kapcsolatosan:

Az egyik azt tanácsolja, hogy írd le a céljaidat minden nap, és ragaszd ki magad elé a falra, hogy lásd, és így tudj afelé haladni.

A másik azt, hogy írd le, tedd be a fiókba és felejtsd el. Hogy neked melyik működik, próbáld ki!

2. Jutalom

Jutalmazd meg magad, ha részcélokat érsz el. Álljon arányba a jutalom a teljesítménnyel, azaz az, hogy beléptél az oktatási rendszerbe, ne legyen azzal jutalmazva, hogy elmész egy háromhetes thaiföldi utazásra, mert nem áll arányban, és ezt te is jól tudod. De mondjuk 2 program megírása után 10 perc séta pl. jó lehet.

3. Visszacsatolás önmagadnak

Kitűzted a célt és elindultál a megvalósítás felé. Az a fontos, hogy időről időre megnézd, hogy mit tettél az ügy érdekében, és feltedd magadnak a kérdést, hogy ez így mennyire jó és hogyan lehetne ennél is jobban csinálni, mi az, ami működik neked és mi az, ami nem? Az ilyesfajta önreflexiónak a hatékonyabb folyamaton kívül számos hozadéka lehet: rájöhetsz, hogy melyek azok az időszakok, amikor szellemileg frissebb vagy, mint máskor (az én legaktívabb óráim reggel és este vannak), rájöhetsz, hogy mi az, ami nálad ezt befolyásolja (kávé, mozgás, étkezés ideje és tartalma). Neked a sokszor rövid idő működik tanuláskor vagy a ritkább, de hosszabb?

Sok sikert a célod eléréséhez!

Pasztuhov Dániel
StudiCore Kft.